PlayingForChange

2007. június 10., vasárnap

Semmi

Ma bőven lenne miről írnom, de nem írok. Nem írok arról, hogyan ébredtem mosollyal az arcomon, hogyan írt rá egy percre a Drága, nem írok arról, milyen jó volt újra egy nyugodt délután J mellett, milyen volt búcsúzni és temetni, milyen volt megtalálni egy pillantást, amit azt hittem, már végleg elvesztettem. Most már talán tudja. És nem írok arról sem, milyen jó volt ázni a vízszintesen zuhogó esőben a Lágymányosi hídon, morogva, nyögve szembefordulni a széllel; milyen jól szót értettem azzal a 63 éves hölggyel a villamospótlón, miután a telefonom a másik villamospótló után futva öt darabra hullott szét a betonon (már összeraktam, működik). Ha ezeket mind leírnám, elveszne a varázsuk. inkább emlékezem, és köszönöm a mai napot mindannyiuknak.

Nincsenek megjegyzések: