Ma reggel indultam Pestre. Jól telt az út, régi és új arcokkal beszélgettem. Alig 4 óra alvás után talán még sose voltam ilyen fitt - legalábbis nem mostanában. Aztán - Rákoson jártunk - valami édes illatot hozott a szél... épp csak belibbent a vonatablakon, megcirógatta az orromat és tovatűnt. Akkor jöttem rá, hogy régóta először "szép-az-élet" hangualtom van. Az emberek megnéztek a Keletiben, mert hangosan énekeltem Charlie Csoda egy szombat délután-ját - a hétfő reggel ellenére :D Élmény volt. Mindenkire mosolygok, és ha tízből csak kettő visszamosolyog, már megérte. Vár rám egy csodás este, kellemes társaság és jó bor... miért ne lennék jókedvű? Szép napot!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése