Már letettem róla. Azt hittem, nem foglalkozik semmivel. Reménykedtem, de nem bíztam. Tévedtem, és lehetetlen pillanatban bár, de megkeresett. Csak 20-40 perc volt, de jól esett beszélgetni. Fáradt volt és erőtlen, mégis gondolt rám. Megtehette volna, hogy csak vasárnap adja oda - sőt, azt is, hogy nem is gondol rá, hogy meglepjen. De jól esett. Köszönöm. És még egyszer (nem hiszem, hogy utoljára) bocsánat. Mindenért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése