PlayingForChange

2007. július 20., péntek

Semmi... sehol... senki..



Pocsék dolog egyedül ülni egy olyan helyen, ahol az életet, a nyüzsit - ha nem is mindig a vidámságot - szokta meg az ember. De erről már írtam. A legrosszabb nem ez. A legrosszabb az... mi is? Talán hogy olyan emberek, akiknek állítólag fontos vagyok, és akik viszont számomra nagyon is fontosak, a legkisebb jelét se adják annak, hogy érdekelné őket a hogylétem. De ez lehet, hogy csak a magány paranoiája. Ja, és persze tisztelet az egy(-két?) kivételnek... Alanis Morisette unplugged... Isn't it ironic? Yup, it is!, dammit... hate to be alone! ...a good advise that you just didn't take... nem is egy... de néha az is baj, ha megfogadod... "Kösz szépen... ez nem is olyan jó..." Presser... ez igazán ideillő feeling... és mindenkitől bocs a nyelvturmixért... Bon nuit! ;)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

szio!
jó kis bejegyzés született jó a nyelvmix, congratulation:D
apropó megjöttem. hulla fáradt vagyok, ha magamhoztérek jelentkezek. jó légy
pussz