Furcsa... még mindig küzdök valamilyen formában, de már csak önmagammal. Lezártam egy fejezetet... egy merész húzás, kegyetlen teszt volt - és most se számoltam a másokra vonatkozó következményekkel. Nem fogok tudni elégszer bocsánatot kérni. Ugyanakkor zavarnak a torzítások, az, hogy mindenki a saját szájíze szerint (át)értelmezi a szavaimat és tetteimet. Pedig miután beláttam, mekkorát tévedtem, megpróbálok ma már tiszta úton járni. Akaratlanul bántottam két embert, akiknek én csak a legjobbat akarom. Mindenből. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre a tarlón lebegő füst eloszlott... (Bocs a plagizálásért.) És most már van valaki mellettem, akire számíthatok, aki szeret, és ezt minden pillanatban érezteti. Carpe diem! :) Gyönyörű órák és napok... És hisz bennem. Most ez különösen sokat jelent. Hisz és példát mutat. Lassan én is újra hinni kezdek magamban... Talán...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése