PlayingForChange
2008. március 30., vasárnap
Tehetetlen düh
Beleszerettem, és kénytelen vagyok végignézni, ahogy tönkreteszik. Mert tudom, érzem, hogy tönkre fogja tenni. Miután megkapta, nem fog sokáig tartani. Ne legyen igazam. De félek. Félek, hogy még egy ekkora fájdalom után már nem az a nő lesz, akibe beleszerettem. Félek, hogy megkeseredik, hogy magába fordul, hogy egyedül marad... hogy egyedül akar majd maradni... De nem tudok mit tenni. Szerelmes, és ezt tiszteletben kell tartanom. Nem vehetem semmibe az érzéseit, mert akkor hogy várhatnám el, hogy Ő tisztelje az enyémeket? Hogy tudnék utána a szemébe nézni, beszélni... és nem akarok az én-megmondtam-ember lenni. Csak védeni, óvni szeretném. Féltem, szeretem, és nem segíthetek. Naiv, nem hisz nekem, pedig Ő is érzi - de bízik... végtelenül. Ezért tudják tönkretenni... és én ezért szeretem. Mert tiszta, ártatlan, és ezzel együtt is igazi NŐ.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Szerencsére tévedtem :)
Megjegyzés küldése