Változások

Megint egyedül... de talán nem annyira. Mindig minden változásban van, nekem se ártana változni. Főként hozzáállásban. Mert amikor "semmihez semmi kedvem", akkor egy földrengés se tud kimozdítani. Holnap matek vizsga, és alig haladok... ez nem jó. Valami kellene, ami inspirál.Vagy valaki... Magamat már nem tudom inspirálni, hozzászoktam a rosszhoz, és belefásultam az álmaimba. Néha még lelkesedem, de általában ez is csak szalmaláng. Az újságírás az, ami még mindig életet tud lehelni belém, de már szinte semmi más. A keddi holtponton is a Műsajt-gyűlés és az azt követő villám-anyaggyűjtés lendtett át, különben ki tudja, mennyire befordultam volna... És tudom, hogy nem csak nekem nehéz, és nem akarom hallani a "szegény András" frázisokat. Nem szabad engem sajnálni. Komolyan. Nagyon jól tudom, hogy a legtöbb bajomnak magam vagyok az okozója. És azt is tudom, hogyan szüntethetném meg őket. De egyelőre nincs erőm, és magamból már nem tudok merteni.Valami igazi NAGY változás kell, ami felborítja bennem a sok leülepedett fájdalmat és keserűséget, és felráz egy kicsit. De erre egy darabig nem sok reményem van... tehát marad az egyensúlyozás, hogy amíg eljutok a nagy változásig, talpon tudjak maradni s ne bukjak el végképp.