Könyvből stílus

Rég írtam... inkább csak olvasok. Most épp Szilvásit, mint oly sokszor, mikor kicsit két lábbal akarok a földön állni. Érdekes, mennyire befolyásolja a stílusomat. Ragad rám a '70es évek szlengje. De igazából mindegy, mit olvasok, amíg olvasok valamit, és néha még az után is, akár egy hétig, egy kicsit - fejben - én is abban a korban, abban a környezetben élek. Szilvási világa valahogy tiszta. Lehet elmélkedni a korról, amiről ír, az emberekről, az eszmékről - attól tiszta, hogy a hősei VALÓDI eszmék szerint élnek. Nem maszknak, álcának használt papírmasé-eszméket követnek, hanem életelveket, amikkel megjobbítani hiszik a világot. Akár csak a saját mikro-világukat, akár az országot, akár a "forradalom szele által megérintett" világrészt. Kár, hogy az a forradalom a keleti féltekén soh'se volt igazi... és ki tudja, Latin-Amerikában az volt-e. Szép lassan mindenhol megbukik, transzformálódik, belesimul a bolygónkat (fojtogatón) átölelő, elárasztó kapitalista, fogyasztói tömeggyártmány-világrendbe. Abba a rendbe, ahol a pénz diktál, az emberek meg három láthatatlan kasztba különülnek el: birkák, csendes lázadók és hangos lázadók. Lázadók, és nem forradalmárok, bár az utóbbi kettő alfajokra tagolódik (a birka színétől függetlenül is birka marad), és ezen alfajokban forradalmár-szerű képződményeket is lelhetünk, de a homo sapiens sapiens ezen pszichológiai törzsfejlődésének elemzését nálam szakavatottabb fejekre bízom. Ami nem biztos, hogy jó ötlet, de mért ne legyen nekem is néhány rossz ötletem - ekkora kreativitás-adagba, ötlet-sorozatgyártásba egy-két selejt belefér... Na jó, ennyi, mielőtt elszalad velem az arany-tiprásra szakképzett, zabtalanságtól zabos ló...