Változom

Hosszú idő után újra írok. Most nem a magánéleti válságról, sőt...
Nem tudok a sulira koncentrálni. Fejben már nem vagyok diák. Túl egy rossz kapcsolaton, december óta - valószínűleg februári befejezéssel - sok minden változik körülöttem. Bennem azonban már régebben elindult a változás, most már lassan révbe érek. Ahogy egy kedves barátom megfogalmazta: az egész úgy hangzik, mint egy új élet kezdése: új barátnő, új albérlet, új munka...
És tényleg. A gondolataim már a munka, a család, egyszóval a jövő körül forognak. Azon jár az eszem, hogyan alapozom meg a nyugalmat, amit most mélyen belül érzek - hogyan érem el, hogy ez már ne egy múló állapot legyen. Anyagi biztonság, megfelelő mennyiségű szabadidő, családtervezés... mind-mind egy felnőtt, és nem egy diák, egy átlag egyetemista világának részei. Most döbbenek rá, miért éreztem mostanság, hogy Budapestet is kinőttem. Nem a várost nőttem ki: az életformámat. De nem tudom, hogy kezdjek hozzá az életformám újraformálásához - mert ez nem változtatás, hanem újjáalakítás, nem sok minden maradhat a régiből, szinte új alapokon építkezem. Bízzam megint az időre - "majd kialakul" alapon? - most már ez nem fér bele. Lépni kell. Csak ez sokaknak -talán nekem is - fájni fog...