Levert vagyok. Nem tudom miért, hiszen végeredményben minden jól alakul. Illetve dehogynem tudom. A csendes eső. Kitartó, bódító, zsibbasztó, bosszantó csepegés. Álmodnék, de nem tudom, miről. Gondolkozom - megint túl sok mindenről. Eredmény: kisebb belső káosz. De azért jó érzés ennyire szeretni, ilyen biztos kézzel építeni a jövőt. Pofonok voltak, de Tőle még nem, és a többi nem számít. Illetve számít, de muszáj figyelmen kívül hagynom, hogy ne okozzak fájdalmat. Nem érdemel kételyt.
A következő néhány hét zsúfolt lesz. ZH, gyak. i.v., vizsga - ja, nem, az majd csak januárban. És van még néhány bizonytalan pont. Időpontok, lehetőségek. És a pénz, mint mindig. De ugye "úgy még sose volt hogy sehogy se lett volna". Na azt hiszem, ennyi mára elég. Megyek vissza élni.
A következő néhány hét zsúfolt lesz. ZH, gyak. i.v., vizsga - ja, nem, az majd csak januárban. És van még néhány bizonytalan pont. Időpontok, lehetőségek. És a pénz, mint mindig. De ugye "úgy még sose volt hogy sehogy se lett volna". Na azt hiszem, ennyi mára elég. Megyek vissza élni.
